Hat hetesen kerültem hozzátok.Sokat játszotattok velem,szeretettek.
Nőttem,s nőtt velem együtt a mozgás igényem is.
Néha rátok ugrottam,s rágtam a cipőtöket.Bocsánat!
Ezeket azért csináltam mert nem figyeltetek rám...
Egyszer egy kocsiba vonszoltatok.
Még csak másodszor láttam a napvilágot.Örültem.
Egyszer kétszínű mosollyal eldobtátok a labdámat,és én örömmel szaladtam utánna.Mire labdával a számban visszaszaladtam a kocsihoz,ti már nem voltatok ott!
Egy ugyan olyan kocsi mint a tiétek,elgázolt.
Én nem tudtam mi volt az,csak egy nagy csattanást éreztem a hátamon.
Nehezen vakkantottam de senki nem figyelt rám..
Egyszer egy lány,mit sem törődve a vérrel,és a sárral,betett egy autóba.
Pár percel később egy fehér köpenyes férfi vizsgált.
Még a fehér ember mondott valamit az új gazdámnak.
A gazdim nagyon sírt,és megölelt...
Többé nem fáztam,nem éheztem,nem fájlaltam semmim,meghaltam......
Egyszer egy tónál voltunk.
Te és a Fiad elmentetek a wc-re.Én menni szerettem volna utánnatok.
-Takarodj te korcs!-ordítottad rám.
Akkor a feleséged a nyakamnál fogva megfogott,s a tűhegyes magassarkujával egyszer-kétszer belém rugott.A lábam vérzett.
Aztán mentünk hazafelé.
3 napig nem adtatok ételt,italt.
4. nap szinte már látszott minden porcikám,olyan sovány voltam.
Miután láttad,hogy haldokoltam,te ezt montad:
-Látod?!Így jár az aki,nem tiszteli a gazdiját!-mondtad gúnyos mosollyal.
Még annyit hallottam,hogy mindenki nevetett,aztán lehunytam a szemem,s többé nem éheztem,nem szomjasztam:Megöltetek.